Nem egészen ez a mondat hagyta el annak idején a mára legendássá vált Ford Fairlane száját, de így mégis méltóbb az öreghez: Clint Eastwood megkaphatja... Mondjuk az Oscart.
 Szóval filmnézős estéket tartok mostanság. Kényelmes elfoglaltság, nem kell gondolkodni, emberekkel kommunikálni, vágyakkal gyötörni magam, csak ülök a fotelben és bámulom a monitort. Vasárnap elkezdtem (újra)nézni a Minden héten háborút, tipikus amerikai sportfilm, közepes sztorival és egy mindig jó Pacinoval. Hétfőn este értem csak a végére, ekkor fojtatva a férfias vonulatot, belekezdtem az Appaloosa című westernbe Ed Harrissel a főszerepben. Ennek szintén egy napos szünetet iktattam a közepébe s végül kedd este fejeztem csak be.
 No és eztán következett... Éjfél előtt nem sokkal kezdtem el, gondoltam csak az elejéből nézek egy picit, aztán éjfél után már alszom is. No hiszem... Szóval: Gran Torino és Clint Eastwood. Elkezdtem nézni és nem tudtam aztán abbahagyni. Ha minden igaz ez az utolsó filmszerepe, többet nem láthatjuk a vásznon. (Persze ez így nem egészen igaz, hiszen a Gran Torino majd csak úgy 3 hónap múlva érkezik a magyar mozikba, valamikor az Oscar gála után, talán be is zsebel pár díjat, de egy becsületes filmrajongó nem várhat ennyit egy ilyen nagyszerű filmre). Még mindig sugárzik belőle a férfiasság, pedig már 79! éves. De kell is az erő: ő a film főszereplője (nagyon jól hozza a rasszista vénember figuráját), rendezője, producere és zeneszerzője is. Elképesztő a pali: 6 rendezés és majd ugyanennyi főszerep az elmúlt 6 évben, s gyakorlatilag mindegyik kapott Oscar jelölést, sőt díjakat is (Millió dolláros bébi, Titokzatos folyók). Szerda este is Clint este lesz a Baross utcában: 2006-ban két egész estés második világháborús filmet is leforgatott, a Letters from Iwo Jimat és a Flags of our Fatherst, ugyanaz a sztori japán és amcsi szemszögből. Nos ezeket fogom én megnézni majd alig másfél tucat óra múlva. Csütörtök este csak azért nem filmnézés lesz a program, mert akkorra színházjegyem van, rögtön kettő is. Az egésznek annyi csak a szépséghibája, hogy a második jegynek nincs gazdája. Így ha valaki kedvet érezne egy Woody Allen komédiához holnap este, az nálam jelentkezhet egy ingyenjegyért.
Mára ennyi, mert mindjárt mehetek dolgozni. Hipp-hipp...