Ha egyik pillanatról a másikra egy megváltozott környezetbe csöppen az ember, hirtelen megfeledkezik korábbi szokásairól, s csak arra figyel, hogy összes érzékszervével megpróbálja befogadni ezen új, eddig idegen, ismeretlen világ valamennyi impulzusát...  Az idő képlékennyé válik, egy perc talán maga az örökkévalóság, az örökkévalóság talán csak egyetlen perc... Azonban kívánom valamennyi, ilyen utazásra váró, készülő sorstársamnak, hogy ez az utazás ne olyan legyen, mint amilyet önmagában már oly' régóta tervez, remél, s mindaddig tökéletesre álmodott, mert az unalmasabb és egyhangúbb lenne, mint az elmúlás...
 Legyen ez az élmény TELJESEN más, meglepő, néhol nehézségekkel teli, hogy legyen lehetőségünk változni közben, mert látnunk, tudnunk kell, hogy mi magunk sem voltunk eddig tökéletesek, messze nem... De most lehetőséget kaptunk valaki által, hogy végre egy őszinte tükröt kapjunk a kezünkbe, ami utat, őszinte képet mutat. De ez a tükör csak akkor őszinte, ha mi magunk is azok vagyunk hozzá, ha már nem álarcot öltve állunk elébe.
 Ne álljunk neki ellen!

A folytatás meglepetés, mai előzmény-bónusz track: itt...