Lánglovag

Nem írok most semmi személyeset, az elmúlt napok még annyira sem rólam szóltak, mint az azt megelőzőek. Csakis ilyen véletlenek folytán vetődhettem el ma este a Hat hét, hat tánc című darabra is, amelyből Kulka János emlékezetes alakítása mellett az alábbi - nem egészen…

... hazugságot gyártunk napról-napra abban a hitben, hogy csakis így tudjuk megóvni énünk épségét a külvilágtól. Pedig ezzel csak önmagunk csapjuk be mindvégig, s egyedül saját lényünkből hasítunk le velük egyre újabb és újabb darabokat...

... itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen...  Szokta volt dalolni a Heaven Street Seven, ha egy tini elindítja ezt a számot az mp3-lejátszóján vagy valami MR2-es zenei szerkesztő megpróbál kamaszfejjel gondolkodni, de nem igazán sikerül neki. Mégis így érzek én is, ha a régi…

Ahogyan a bőr nyári barnasága tűnik el a tél közepére, oly' észrevétlen tűnnek el belőlem is az érzések...

 Egy hete lakom I. barátomnál, akivel egyszer már éltem hosszabb ideig egy fedél alatt, méghozzá 3 évvel ezelőtt. Már akkor is kicsit más ritmusban éltük az életünket, s bár nem változtunk hajszálnyit sem azóta, mostanra valahogy mintha még nagyobb lenne a távolság…

 No tényleg nem nagy, csak egy kicsi, úgy látszik manapság már csalódásokból is csak ennyire futja csak tőlem. Szóval semmi komoly, csak ma véletlenül, egy internetes rádiócsatornát hallgatva ismerős ismeretlen hangzás csapta meg a fülemet: egy általam eddig még nem hallott…

 Mióta mesterségesen megszakítottam a panaszáradatom, valahogy nem igazán írok. Persze nincs is otthonom, ahol ülhetnék hajnalokig a számítógép előtt (bár most épp ezt teszem) valami kényszeres pótcselekvés gyanánt, de mégis: újabban már az éjszakáknak is olyan…

 Idejét sem tudom, mikor aludtam utoljára egy kiadósat. Borzasztó régen. Idejét sem tudom, mikor volt utoljára tele a szívem keserű utóíz nélküli, édes-szirupos érzelemmel. Még annál is régebben. Idejét sem tudom, mikor tudtam utoljára valaminek is az idejét. Talán soha…