A péntek éjjel is egyedül talált, de már nem bánom: félig üres poharam tartalmát áttöltöm egy feleakkora pohárba és konstatálom: a poharam tele van.
Összecsengenek ezzel az alábbi sorok, melyeket munkából idefelé tartva olvastam az utolsó metrók egyikén (már nem a metróra volt írva, hanem egy könyvbe):
"Most mindent megértett: Egész élete egy magányos várakozás volt egy elhagyott fülkében, egy telefonkagylónál, amellyel nem lehet sehová sem telefonálni. Egyetlenegy kiút áll előtte: el kell hagyni a magányos fülkét, el kell hagyni mielőbb!"
SzemlÉLETváltás
2009.08.22. 00:52
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr621329198
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
És mondá