Lánglovag

 Vagy legalábbis multikulturális, még nem sikerült eldöntenem. Az egészen biztos, hogy G. barátom lakásából kilépve bármely irányba is induljak, úgy 200 méteren belül biztos találni egy kínai éttermet, a legközelebbi konkréten úgy 20 méterre lehet, pedig ez csak egy kis utcácska a XIII. kerület szívében. És bár előzetesen úgy gondoltam egy kis környékbeli séta után vacsorára pont megfelelne valami magyar alapanyagokból készült kínai étel, a 12-ik étterem után teljesen elbizonytalanodtam: most akkor mi alapján is válasszak közülük? Biztosan van lényegi különbség, amit talán még az én, gasztromómiai élvezetekre kevésbé fogékony személyem is észrevenne, de mindenhová nem ülhetek be, hogy végigkóstoljam a helyeket, annyira azért nem voltam éhes. Azonban mivel épp eléggé valóságosan meg tudom élni ezeket az elképzelt helyzeteket, tulajdonképpen jól is laktam a séta végére.

 Mely közben jó néhány angol ajkú fiatal mellett elsétáltam, találkoztam egy orosz (ukrán?) családdal és persze sok-sok ázsiaival, de a legérdekesebb minden bizonnyal Joseph Smith volt. Valójában nem így hívták, de szégyenszemre nem jegyeztem meg a nevét, habár illedelmesen bemutatkozott. Fekete nadrág, fehér ing, nyakkendő, hátán hátizsák, s amíg beszélt, nekem igencsak oda kellett figyelnem, hogy megértsem amit mond. Azt hiszem majdnem tökéletes angol fonetikával ejtette a magyar szavakat, mondandója arról szólt, hogy szeretné megismertetni velem Jézus Krisztus tanításait. Egy könyvet is szorongatott a kezében, amire rápillantva sikerült azt a következtetést is levonnom, hogy mindezen küldetését a mormon egyház zászlaja alatt teljesíti, ezt a szót sikerült ugyanis leolvasnom a könyv borítójáról. 

 Közben valami olyasmit feleltem csak, hogy azt hiszem most nem igazán tudnám meghallgatni (azt már csak magamban tettem hozzá, hogy én még csak a kérdéseket keresem önállóan, s valahogy nem igénylem, hogy rögtön kész (?) válaszokat kapjak). Ő rögtön lecsapott az időhatározómra, hogy akkor esetleg valamikor máskor? Ezen már mosolyognom kellett, amúgy is elég barátságosnak tűnt a fiatalember, meg talán picit az a pár dolog is mosolygásra késztetett, ami abban a pillanatban beugrott hirtelen a mormonizmusról. Hogy ez a Joseph Smith úgy 200 éve egy látomásában azt a fülest kapta, hogy páran már jó pár évezreddel korábban, jóval Krisztus előtt átruccantak Jeruzsálemből Amerikába (akkor persze még nem így hívták), s ha már ott voltak, hát letelepedtek, s valamilyen úton-módon még Krisztus is ott támadt fel / született újjá közöttük. No de nem akartam tiszteletlen lenni, így inkább annyit mondtam, hogy azt gondolom számomra máskor sem lesz erre megfelelő az idő.

 Bár tulajdonképpen ráértem volna épp, már kicsit bánom, hogy nem hívtam meg egy sörre, hogy többet is megtudhassak róla. Már nem a vallásáról vagy Joseph Smithről, hanem arról, hogy vajon hogyan kerül egy szimpatikusnak tűnő amerikai/angol fiatalember a budapesti XIII. kerület ezen részére a mormon hitet terjeszteni. Bár azt viszont nem tudom, a mormonok fogyasztanak-e alkoholt...