Lánglovag

A lemondás mostanra olyan könnyen megy nekem, hogy a vágyaim már megszületésük előtt önként hamvukba halnak.

"Levetve vak remények s a rettegés gúzsát, akárki istenének mondunk halleluját: hogy véges minden élet, ki holt, már sosem élhet, a folyó is tengerének ölébe zúdul át."/Swinburne/

Torzszülött álmok után csak egy szürke szerda a hétköznapok satnya fészkéből. A boldogság (illúziója) ma sem költözött szívembe.

Álmodni mentem, majd jövök. Persze csak akkor, ha egy kicsit sem lesz szép, s így lesz miért felébrednem.

Eső bújtatja könnyeim,Könnyek tisztítják bűneim.De bűneim váza az életemNélkülük nem is létezem.