Lánglovag

Élhetsz, míg meg nem halsz vagy megpróbálhatsz élni, míg bele nem halsz.

És mondá

  • Vanitas: Jó újra olvasni! :)Ráadásul ennyire pozitívat. :) (2010.10.16. 16:38) A. csodaországban...
  • Vanitas: Csatlakozom! Szívesen olvasnék a boldogságodról is. :-) (2010.05.22. 13:35) Szerelem
  • Dead-End: @Lánglovag: Könnyű ebbe beleszokni. :) Úgyhogy tessék mellette írni is! :D (2010.05.21. 12:55) Szerelem
  • Lánglovag: @Nussi: Igen, próbálom megszokni az érzést, csak még mindig annyira idegen, mintha egy ismeretlen ... (2010.04.25. 10:19) Szerelem
  • Nussi: @Lánglovag: Hiányoznak a bejegyzések. Remélem nagyon boldog vagy, és azért nem írsz ;] N. (2010.04.24. 19:32) Szerelem
  • Lánglovag: @Nussi: Igen, szégyellem is magam emiatt... :( (2010.04.23. 23:34) Szerelem
  • Nussi: Nagyon eltűntél! N. (2010.04.10. 21:40) Szerelem
  • Nussi: @Lánglovag: Jujj! *.* N. (2010.02.25. 14:50) Szerelem
  • Lánglovag: @Nussi: Hát talán igen... (2010.02.24. 19:24) Szerelem
  • Nussi: Csak nem...? N. (2010.02.23. 18:27) Szerelem
  • Lánglovag: @Seele: talán ez az évünk majd más lesz. Talán pont ez az év lesz más! :) (2010.02.17. 20:40) "Táncol az idő körbe-körbe"
  • Seele: Mint ahogy én sem tettem meg a lépést... hogy esetleg tanár legyek. Ha visszanézzük mindig az elmú... (2010.02.17. 17:29) "Táncol az idő körbe-körbe"
  • Nussi: Adok Neked egy szép nagy, hófehér lapot. Hogy új számlát tudj készíteni. N. (2009.12.30. 18:13) "Táncol az idő körbe-körbe"
  • Nussi: @Lánglovag: Kis bicebóca. Hamarosan helyrejön ; ) Legközelebb azért óvatosan ; ) N. (2009.12.10. 19:35) Hollókat tanítani meg repülni...
  • Lánglovag: @Nussi: Köszönöm kérdésed, már szinte alig észrevehetően sántítok csak... Persze mondhattam volna ... (2009.12.10. 00:23) Hollókat tanítani meg repülni...
  • Utolsó 20

Így bloggolnak ők...

Keresés

Archívum

Tévelygők

Feedek

XML

A távolba vágyom

Lánglovag 2008.04.05. 01:23

A végzetem tán messze még, de már hívogat a messzeség.
Csak menni emelt fővel, soha nem nézni hátra, a sors szemébe nevetni bátran.
Lépni egyet, majd újra egyet, mindegyik egy újabb kezdet.
Túl erdőkön, dombokon, mindig előttem az otthonom.
Arcom füröszteném út porában, fütyörésznék a széllel párban, vacognék vígan sáros csuhában, elmerülnék minden halovány napsugárban.
A hazug szavak elfeledve néznék a csillagok közé merengve.
Ha elfáradtam, fűben szenderegnék, harmatban megtisztultan végleg lepihennék...
De itt nem tartóztat semmi rég, ó úgy hívogat a messzeség!
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr89411934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása