Már csak arra tudok gondolni, hogy néhány hét és úton leszek. Ott állok majd a poros földön, előttem a végtelen messzeség, amitől egyetlen lépést választ csak el. Az első lépés. Nekiindulok. A cipő véresre sebzi majd a lábam, a nap hólyagosra cserzi a bőröm, a hőség cserepesre szárítja ajkaim, a súlyos hátizsák felsérti a vállam. A fáradtság beeszi magát a csontjaimba. Egyedül, az óceánt megcélozva, nap mint nap órákat gyalogolva. Talán szembetalálkozom közben önmagammal, talán közelebb kerülök az élet értelméhez, vagy csak saját magamhoz. S talán elfelejtem őt is, örökre. Megnyugvást lelhetek végre. Miért nem lehet a világ is olyan nyugodt, mint egy békés kis sziget? Legbelül mégis attól félek: ugyanolyan szürke lélekként térek vissza, ahogyan elindultam. De ezt nem tudhatom biztosan, amíg vissza nem térek. Amíg el nem indulok
Zarándoklat
2008.04.16. 00:09
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr10427564
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bősz boszi · http://boszboszi.blog.hu 2008.04.24. 23:06:00
hmm. camino? :-)
remélem megtalálod, amit keresel.
remélem megtalálod, amit keresel.
Lánglovag 2008.04.25. 15:25:52
Hát igen, most lebuktam. ;)
Tényleg csak ez jár a fejemben. Letudni gyorsan a vizsgaidőszakot, a munkahelyről kivenni egy hónap szabit, az sem számít fizetett vagy fizetetlen, s hogy visszavárnak-e aztán...
S hogy mit (kit) keresek? Leginkább magam, illetve azt a személyt aki én voltam egykoron, aki még akart lenni "valaki", akinek még voltak álmai, céljai. Úgy 10 éve válhattak egy útjaink, azóta nem tudom merre járhat. Talán majd "ott" találkozom vele.
Tényleg csak ez jár a fejemben. Letudni gyorsan a vizsgaidőszakot, a munkahelyről kivenni egy hónap szabit, az sem számít fizetett vagy fizetetlen, s hogy visszavárnak-e aztán...
S hogy mit (kit) keresek? Leginkább magam, illetve azt a személyt aki én voltam egykoron, aki még akart lenni "valaki", akinek még voltak álmai, céljai. Úgy 10 éve válhattak egy útjaink, azóta nem tudom merre járhat. Talán majd "ott" találkozom vele.
bősz boszi · http://boszboszi.blog.hu 2008.04.25. 20:04:07
egyik ismerősöm is most indul, 1-2 héten belül. irigylem kicsit, mert én is sokáig nagyon vágytam elmenni a caminora, de most már nem tudom, elmegyek-e valaha. főleg azért, mert az élet is épp elég nagy camino számomra, főleg amióta ilyen szemmel nézem. :-)
Lánglovag 2008.04.26. 00:29:30
Hát akkor csak tartsd nyitva a szemed, hogy megláthasd azt akinek az útja keresztezi a tiéd...
Valójában én is azt vallom, hogy ha nem hívő valaki és nem a hit vezérli, akkor bárhol megtalálhatja azt, amit ott keresne, akár a hétköznapjaiban is, vagy a Mátrában barangolva. Engem is pusztán az vonz épp oda, hogy ott egyáltalán nem néznek ki (és meg) egy poros arcú idegent, távol az otthontól és ismerősöktől, munkától és más egyébtől néhány hétre láthatatlanná válhat az ember. Egy falat a végtelen szabadságból, amely az örökkévalóság csipetnyi érzésével van megfűszerezve. Vagy valami ilyesmi. :)
És én pont erre az ízre vágyom.
Valójában én is azt vallom, hogy ha nem hívő valaki és nem a hit vezérli, akkor bárhol megtalálhatja azt, amit ott keresne, akár a hétköznapjaiban is, vagy a Mátrában barangolva. Engem is pusztán az vonz épp oda, hogy ott egyáltalán nem néznek ki (és meg) egy poros arcú idegent, távol az otthontól és ismerősöktől, munkától és más egyébtől néhány hétre láthatatlanná válhat az ember. Egy falat a végtelen szabadságból, amely az örökkévalóság csipetnyi érzésével van megfűszerezve. Vagy valami ilyesmi. :)
És én pont erre az ízre vágyom.
bősz boszi · http://boszboszi.blog.hu 2008.04.26. 12:38:04
megértem. :-)
És mondá