A nap végén hirtelenjében fanyar mosoly kíséretében tudatosult bennem, milyen bolondmód is viselkedtem az elmúlt időkben. Egy illékony délibáb után szaladtam, mintha nem is önmagam lettem volna. Mintha egyik pillanatról a másikra elfeledtem volna azt a 28 évet, ami mögöttem áll. Kicsit szabadságra mentem önmagamból, bár azért nem merészkedtem túl messzire.
Hányszor próbáltam már megérinteni a szivárványt, s közben mindannyiszor orra buktam. Ma aztán sajogni kezdtek az esések közben szerzett sebek, s egy csapásra visszazökkent minden a régi kerékvágásba.
De így legalább visszatérhettem régi életszemléletemhez is, miszerint a világ nem körülöttem forog. Egy pillanatra sokmilliárd fényévnyire szökkentem képzeletben, ahonnan még a Tejútrendszert sem látni, nem hogy az abban keringő Napunkat vagy épp a Földet. S ott messze nem is hallottam azt a majd’ 7 milliárdnyi kántáló hangot, amit itt lenn mindannyian elmormolunk magunkért, a saját holnapunkért újra és újra. Ott messze csak a csend volt. Nem voltak fohászok, ott a holnap a tegnappal egyenlő, s a tegnap maga a holnap. S ahogy visszaérkeztem erről a képzeletbeli utazásról, már nem volt olyan hogy az én életem és a mások élete. Eltűnt az a határvonal, ami korábban oly élesen látszott. S ha reggel felkelve boldogságra szomjazom, könnyen felfedezhetem azt a körülöttem élők életében. S mindaddig nincs is jogom saját sorsom miatt aggódni, amíg csak egyvalaki szenvedése is nagyobb az enyémnél a világban.
Hányszor próbáltam már megérinteni a szivárványt, s közben mindannyiszor orra buktam. Ma aztán sajogni kezdtek az esések közben szerzett sebek, s egy csapásra visszazökkent minden a régi kerékvágásba.
De így legalább visszatérhettem régi életszemléletemhez is, miszerint a világ nem körülöttem forog. Egy pillanatra sokmilliárd fényévnyire szökkentem képzeletben, ahonnan még a Tejútrendszert sem látni, nem hogy az abban keringő Napunkat vagy épp a Földet. S ott messze nem is hallottam azt a majd’ 7 milliárdnyi kántáló hangot, amit itt lenn mindannyian elmormolunk magunkért, a saját holnapunkért újra és újra. Ott messze csak a csend volt. Nem voltak fohászok, ott a holnap a tegnappal egyenlő, s a tegnap maga a holnap. S ahogy visszaérkeztem erről a képzeletbeli utazásról, már nem volt olyan hogy az én életem és a mások élete. Eltűnt az a határvonal, ami korábban oly élesen látszott. S ha reggel felkelve boldogságra szomjazom, könnyen felfedezhetem azt a körülöttem élők életében. S mindaddig nincs is jogom saját sorsom miatt aggódni, amíg csak egyvalaki szenvedése is nagyobb az enyémnél a világban.
És mondá