Ma még a szokásosnál is semmitmondóbb leszek... Talán mert teljesen elfáradtam a hét végére, talán mert ma (tegnap) (is) 14 órát vett el a napomból a munka, vagy csak azért mert szürke vagyok, mint egy kisegér.
Tehát: én, én, én… Régebben mennyit küzdöttem ez ellen a 3 dolog ellen… (Úgy látszik mostanság olyan dolgok jutnak eszembe, amik valaha nagyon foglalkoztattak. Talán mert nem lépett semmi - és senki - a helyükre). Néha szinte már betegesen kerültem az egyes vagy többes szám első személyű, valamint az alanyi és tárgyas szerkezeteket... Pedig az még nem önzetlenség, ha nem foglalkozunk magunkkal…
Ha költözött volna belém némi írói tehetség, már régen megfogalmaztam volna valamilyen írott formában ezt a kettős történetet... Adott egy személy, aki megpróbál ugyanannyit törődni másokkal, mint saját magával, azaz megpróbál önzetlenül mindent megtenni másokért. S adott ugyanez a személy egy másik életben, aki magával is ugyanannyit törődik mint a világon a többi emberrel egyenként, azaz gyarló és korlátolt tehetetlenségében: semennyit. Ugyanoda születnek, ugyanott nőnek fel, s végül ugyanúgy nincstelenül és egyedül távoznak az életből, pedig ellentétes eszmék vezették végig őket életükön...
No de mára legyen elég ennyi...
Én...
2008.05.31. 02:34
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr60495957
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
És mondá