Lánglovag

 Akár még kétségbe is eshetnék, hogy szombatra virradóra nincs más dolgom, mint ilyetén módon búcsút venni egy újabb naptól. Dá már rég megszoktam az ehhez hasonló eseteket...
 Ma sem volt semmi izgi, csak egy fáradt munkanap egy esztegromi kiruccanással. Aztán este sikerült a fámának is ellent mondani, mert a kártyában sem volt szerencsém, ma sem gazdagodtam hát meg. Az eb-meccsekre sem sikerült ráéreznii. 
 Bár halálosan fáradt voltam és odakint dermesztő, viharos volt a szél, ahelyett hogy bebújtam volna a meleg paplan alá, inkább útra keltem megkettőzött erővel. Néhol szinte hátrafelé tolt az északi szél, de csak mégjobban fölhangosítottam a fülemben a zenét és hajtottam tovább. Visszafelé pedig már könnyedén gurultam a hátszélben. Mondanom sem kell, a rakparti padokon nem idözött senki, csak én néhány percig. De végül azért nekem is jól esett belépni a szélcsendes lakásba, bár jó lenne ha valaki itt is felkavarná a levegőt...