Bár minden kívánságom ilyen hamar teljesülne. Tegnap eső általi fejmosásra vágytam, ma meg is kaptam. Amikor elindultam a meccs után, még csak szemerkélt, nem is hittem igazán, hogy komolyabban rákezdene. De végül addig ücsörögtem a Duna-parton, hogy közben csak nekieredt. 
Persze most sem sokan voltak a parton. Egy fiatal pár borozgatott tőlem nem messze, ők sem bánték az esőt, ahogyan én sem. De csak nekiindultam aztán, élvezettel tekertem hazafelé, bőrig is áztam annak rendje és módja szerint. Lúdbőrözött a karom, még a cipőmben is állt az esővíz. Ilyenkor igazán jó belépni az ajtón, az ember csak dobálja le magáról a vizes ruhákat, beburkolózik egy fürdőköpenybe és egy bögre teával beül a kényelmes fotelébe.
Mindez milyen szép is lehetne (már persze az én felfogásom szerint szép), ha közben ne azon rágódnék végig, hogy mennyire haszontalan vagyok. Nincs előttem semmiféle jövőkép, s így elég nehéz minden reggel nekiindulni egy újabb napnak. Így fölösleges a sulival nyűglődni, a munkában örlődni, ha nem vagyok képes még csak pár napos, hetes távlatokban sem gondolkodni.
A nyár mindenesetre már itt van, meglátom hoz-e valami változást, találok-e a világban valamit magamnak. De egy olyan ősz mint a tavalyi vagy az azt megelőző vagy... Nos egy újabb olyanhoz már nem sok kedvem van...
| " A citrusfa A citrusfa levelestül ágastul, Kisangyalom, hogy váljunk egy egymástul? Úgy el válunk kisangyalom egymástul, Mint a csillag fényes ragyogásátul. Házam előtt csak egy csillag ragyogott, Annak a csillagnak sok irigye volt. Eltiltották tőlem azt a csillagot, Ki az én bús életemre ragyogott. Édesanyám gyengén nevelt engemet, Mégsem tudja az én bús életemet. Mert ha tudná az én bús életemet, Éjjel-nappal siratgatna engemet." |
És mondá