Lánglovag

 Nem is tudom miért bóklászom éjszakánként a városban. Nem racionális érvek vezérelnek, nem akarok egészségesebb, fittebb, szebb lenni. Ma sem kívánta már igazán egyetlen porcikám sem, hogy miután hazaestem a munkából éjfél előtt nemsokkal, még útra keljek. Napközben már vagy 30 kilómétert összepedáloztam a városban, a testmozgás ennyivel azt hiszem letudható lenne. De mégsem volt maradásom egy percig sem, csak ledobtam a táskám és már indultam is. Talán azt képzelem egyszer majd összefutok egyik éjjel az angyalommal, vagy ha más nem, hát egy kamionnal valamelyik útkereszteződésben. De lehet csak a sötétség hívogat, esetleg az a pad a parton a Lánchíd lábánál.
 Egy fél órát azt hiszem ma is elüldögéltem ott, de egyetlen épkézláb gondolat sem jutott az eszembe. Csak néztem a város fényeit és a ragyogó holdat. Egy kiszáradt tintatartó vagyok. Vajon meddig is mire lesz elég az utolsó csepp? Egy hattyúdalra talán még futja tőlem és belőlem.