Lánglovag

 Nem mondom hogy nagy terveim lettek volna annak idején, de azok után hogy két éve még ezidőtájt mondjuk a Holdudvarban üldögéltünk a Margit-szigeten, némileg még nekem is meglepő, hogy most meg egy denevér a beszélgetőtársam a Duna-parton (tegnapelőtt meg egy kisegér gyűjtögetett a pad körül), itthon meg egy pók a falon.
 Olyan későn indultam ma útnak, hogy már a fényeket is leoltották a Lánchídon és a várban, de ennyi változatosság talán nem is árt...
 Ki kellene pihennem magam, s akkor esetleg nem ugyanazokat a szavakat szajkóznám, nem ugyanazokat a szituációkat élném újra és újra. Bár ezen a pihenés nem segít, talán csak az álom...