Lánglovag

 Ez a bús-borongós idő passzolt a hangulatomhoz. Bár az este már annyira fáradt voltam, hogy el is szunnyadtam néhány percre a fotelben, végül csak összekaptam magam. Úgy voltam vele, hogy nem nyalogatom itthon a sebeimet, inkább odakint tátom a szám a pesti éjszakában. Nappal nem különösebben szeretem a várost, de éjjel sehol máshol nem lennék szívesebben. Tudomást sem vettem a Citadelláról bámészkodó, halandzsanyelven beszélő turisták tömegeiről, sem a szigeten és a parton andalgó párocskákról, úgy éreztem mintha az egész város üres lenne, s a fények csak nekem égnének ma éjjel, s hogy csak az tehet meg bármit, akinek már nincs semmije sem...