Az egyik: az előbb felvázolt, általam idealizált képtől olyan messze vagyok, akárha csak azt mondtam volna, a Holdon szeretnék majd élni (a ház mögött egy helyes kis szőlőlugassal meg egy szomorúfűzzel).
A másik: amennyit nyavalygok abból úgy tűnhet, megkeseredett alak vagyok. Pedig azt hiszem mi sem áll távolabb tőlem. Magam miatt nem aggódom túl sokat (emiatt persze sok furcsa dolgot tettem már életemben, amit az emberek igen nagy százaláka másképp vitt volna véghez), a környezetemben élőknek, számomra fontos embereknek azért jól megy a soruk. Persze nem maradéktalanul boldog az életük, de remélem tehetek én is érte, hogy egyszer az legyen. S ez a helyzet engem tulajdonképpen elégedetté tesz.
No hirtelenjében csak ennyi jutott az eszembe.
És mondá