Lánglovag

Hát tegnap picit nagyon kibuktam, azt hiszem ezt le sem tagadhatnám... Nem mintha a hátam mögött álló nap jobb, szebb lett volna (sőt...), de most mégis csak mosolyogni tudok az előző postokon. Csak mert tudom: lesz még rosszabb! :) Nevess magadon, lebegj csak szabadon!
 Az agyam annyira fásult, hogy szavak helyett rügyek potyognak a számból. Nem is tudom hogy tudtam ma (tegnap) (is) kedves és segítőkész lenni másokkal. Azt hiszem egy Jézus veszett el bennem... :) De az meg már az ő baja...
 Előre lefáradok a gondolattól, hogy jövő hét pénteken mennyire fáradt leszek. Pedig már most is megaludna a tej a számban. Már ha vennék a számba tejet... Valakit persze a számra vennék, de inkább csak az ajkamat harapdálom naphosszat. Milyen jó lenne egy estét színházban tölteni, vagy a Duna-parton egy padon vagy kávét szürcsölni egy kávéházban. Persze nem egyedül és nem úgy hogy az jár a fejemben: én, én, én, hanem az hogy te, te, te... Rég volt utoljára hasonlóban részem, de egyébként is: akkor még teljesen más ember voltam. Szóval az nem is én voltam, hanem valaki más.
De most átadom magam a pihenés illúziójának. Mert hogy reggel is ugyanilyen mentális zombi leszek, az biztos.

 ...meglékeltem a fejemet, agyamba nézett s nevetett....