A pesti oldalon 18 pad van a Parlament és a Lánchíd között a Duna-parton. Ma megszámoltam, és innen tudom azt is, hogy én rendszerint a 13-on ücsörögtem eddig. Talán nem véletlenül esett a választásom annak idején erre a bizonyos padra. De lehet ma ültem rajta utoljára. Szeles és hideg volt már az idő, a megfázás borítékolva van, s ha jönnek az ennél is hűvösebb őszi idők, már nem hiszem hogy rá tudom bírni magam ezekre a késő esti kiruccanásokra. S hogy jövő tavasszal mi lesz? Most valahogy elképzelni sem tudom, hogy valaha is lesz jövő tavasz...
Talán keresek valami vallásmentes kolostort, ahol életem végéig elkapálgatok a kertben és szabadidőmben olvasgatok, távol minden materializálódott szerelemtől, s ahol egy idealizált világképet képzelhetek el magam és mások számára. Ezt persze most is megtehetem, de itt nap mint nap a valóság kegyetlenül megcáfolja ezt a hitemet. Így a "fejem a homokba dugom" módszer tűnik most az egyetlen vonzó alternatívának számomra.
13
2008.09.14. 02:38
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr4662477
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
És mondá