Lánglovag

No következzen megannyi zavar, minden ami ma éjjel zavar. Azért, hogy egyszerűbbé váljanak a dolgok, sokkal egyszerűbbé. Egyrészt például suliba kellene járnom. Másrészt viszont képtelen vagyok távlatokban (bármekkorában is) gondolkodni, az imént kerestem volna pulzusom, de nem találtam, és aztán rájöttem, hogy nem kell emiatt aggódnom többé. Az egyetlen, amit akarhatok, így mostantól az egyetlen, amit akarok: éjszakánként a Gellért-hegyen didergősen egyedül ücsörögni, aztán hazatérve nyakig betakarózva, egy könyvvel a kezemben a falnak dőlni, s ezt ismételgetni napról-napra, azaz éjről-éjre. S hogy napközben a sors épp hogyan lép a nyakamra, cseppet sem fog számítani. Meg sem kell játszanom eztán magam: mindenki éli a saját életét, senkinek sem fog feltűnni a változás. Tényleg ennyi csak, mit kaphatok, már hamarabb rá kellett volna jönnöm. Úgy kb. 10 évvel ezelőtt.
Így lehet ritkábban hallatok majd eztán magamról, de mégis igyekszem az eddigieknél magvasabb gondolatokkal visszatérni, remélem jó hatással lesznek rám majd azoknak a  pallérozott elméknek a sorai, akik irományait kezembe tervezem venni. No ezt jól megaszontam, ennek örömére majd jövök.