A lakótársam már rég aludt a szobájában, amikor éjfél előtt nem sokkal kisurrantam a lakásból. Mondanom sem kell, hétfőn éjjel fél egy körül nem sokan voltak fönn a Gellért-hegyen, mondhatni egy lélek sem. A megfogalmazás azzal együtt helyes, hogy én ugyan hosszan ücsörögtem az egyik padon, de én már rég szabadon engedtem a lelkem.
Ha valamihez, hát ehhez az egyhez van tehetségem: hogyan kell egy kétmilliós város kellős közepén egyedül lenni... A Duna-parton is háborítatlan volt a magányom, akár jövő tavaszig is elüldögélhettem volna némán azon a 13-ik padon...
Alone in the dark
2008.09.30. 01:39
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr43688345
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
És mondá