Ma este itthon maradtam, mert annyira fáradt voltam, még a végén egy autó kerekei alatt végeztem volna. De nem is ez az ami igazán visszatartott, csak most nem hiányzott az a bizonyos érzés, hogy a Gellértnek föl kétszázas pulzusnál idejekorán azt érezzem, hogy minden erő kiszállt a lábaimból. Írni viszont nem nagyon van miről, már a démonaimat is messzire kergettem, vagy csak ők unták bennem magukat halálra és szálltak vissza az alvilágba...

 Következzen hát ezért (vagyis mindezek ellenére) egy a reménytelenségből kiemelő pozitív dalocska, új kedvencemtől, Daniel Johnstontól:

True Love Will Find You in the End

True love will find you in the end
You'll find out just who was your friend
Don't be sad, I know you will,
But don't give up until
True love will find you in the end

This is a promise with a catch
Only if you're looking can it find you
'Cause true love is searching too
But how can it recognize you
Unless you step out into the light?
Don't be sad i know you will
But don't give up until
True love will find you in the end...