Lánglovag

Eddig sem volt túl nagy kohéziós erő a napjaim és a cselekedeteim között, épp csak néhány selyemszál volt az, ami összetartotta ezeket, de a legutolsó vihar ezen összekötő szálacskákat is szétszaggatta. Így aztán tényleg minden darabokra hullik körülöttem. Úgy kb. az összes csekélyke életem. Este beszéltem anyával is telefonon, és soha ilyen távoli nem volt még a hangja... És ettől baromira megrémültem...
 A szokásosnak mondható egész nap nem eszem semmit ezért estére már emiatt is minden bajom van érzés mellé azt hiszem még sikerült nekem is összeszednem az influenzát. Este hazajöttem 6-kor, másra sem vágyva, mint egy forró fürdő meg pihenés, de persze már megígértem az egyik barátomnak, hogy átmegyek hozzá összerakni a kikából vett asztalát. Úgyhogy főztem gyorsan egy kamillateát, hogy legalább inni tudjak mit, ha hazajövök, és átmentem hozzá Budára. Persze nem volt nagy munka az összeszerelés, bár maga az íróasztal több rétegből állt, mint egy dobostorta. Közben elfogyott egy üveg aszú is nála, de végül is 11-re már haza is szédelegtem. Ittam egy neocitránt, aztán korgó gyomorral, de még az étel gondolatától is undorodva hamarosan lepihenek.
 Ja és gőzerővel készülök eddigi legmagányosabb hétvégémre. Úgy döntöttem nem utazom haza, a lakótársam viszont igen, ő már péntek reggel. Kikás barátom is utazik a kedveséhez, úgy tippelem még Happy is hazamegy vidékre, nem mintha lenne különbség, hogy marad Pesten avagy utazik, az elmúlt 1 hétben egyetlen szót sem váltottunk.
 Bevackolom majd magam néhány könyvvel egy sarokba egy vastag paplant magam fölé húzva, és sajnáltathatom majd magam 2 álló napon át.