még régen hallottam valakitől, hogy ha barátra vágysz, menj ki a világba barátként -vagy valami ilyesmi. az illető azt értette alatta, hogy ha szeretetre vágysz, kezdd el magadtól produkálni, és rögtön akad partner, aki ezt viszonozza.
nem tudom hogy kell kivitelezni a dolgot, mert mondani persze baromi könnyű...

És ez a szabály biztosan működik? Amilyen az én formám, ha ez valóban igaz, én akkor is a kivétel lennék csak, aki erősíti a többiek számára. :)
De komolyabbra fordítva a szót: asszem' az én készülékemben az "önmagunk szeretete" modul a gyári hibás. Ez a téma nálad is vissza-visszatérő motívum, így itt röviden csak pár sort. Nálam a helyzet: ha teszek valamit, másokért teszem, magamért soha. És ez már olyan mélyen a lényemmé válhatott, hogy szinte sugárzik belőlem akaratlanul is, s a környezetemben is az a képzet alakult ki, hogy viszonozni, értem tenni bármit is szükségtelen...
A héten például kezdődik így: felhív az egyik barát(?), miszerint "de régen hallottam a hangod, adjál már kölcsön" - rendben; folytatódik azzal, hogy egy másik a munkahelyén tolt el valamit nem kicsit, persze rögtön hozzám fordult, helyre is hoztuk végül a dolgot; meg persze a szokásos menetrend szerinti apró szívességek még hét közben másoknak is, vagy csak pár kedves szó; igyekszem közben a jövő heti születésnapokra is valamivel előrukkolni... Ezzel szemben nekem a héten annyi igényem lett volna, hogy péntek estére legalább egy fél órára fenti személyek közül legyen valaki a társaságom némi kötetlen csevejre, persze itthon és egyedül töltöttem végül az ominózus estét, ahogy ez már lenni szokott...
A költői kérdés pedig az, hogy ez most az én hibám vagy a világé, s benne mindenki másé?
(No de az egész bekezdést kb. úgy lehetne összefoglalni, hogy egy balf*sz vagyok. :)

de legalább csupa-csupa jó karmát gyűjtesz a következő életedre.... :-)

na de most komolyra fordítva a dolgot, szerintem nincs baj a segítségadással, kivéve, ha
1-nem szívesen, nem valóban önzetlenül adod
2-a másiknak valóban segítség az, amit adsz. van olyan helyzet, mikor a segítőnek jobb a háttérbe vonulni, és hagyni kibontakozni a másikat, hadd oldja meg ő maga a problémáját. ha helyette oldod meg akkor ugyanis elveszed tőle a lehetőséget, hogy fejlődjön.

ami az önmagaddal való törődést illeti, nekem az jött be, mikor egy időben minden nap megajándékoztam magam valamivel. nem feltétlenül anyagi dolgokra kell itt gondolni. fogtam egy füzetkét, felírtam egy lapra, mi az, ami nekem személy szerint örömet okoz, amit szeretek csinálni. és -programszerűen- minden nap kellett a listáról kiválasztva legalább egy dolgot csinálni. egy kicsit megtörte a jeget nálam ez a gyakorlat.

Lássuk csak mik is azok, amik legalább egy kis örömet okoznak mostanság? Jägermeister, becherovka, ouzo, sör,... No lehet minden nap megajándékozom majd magam egyikükkel. Persze csak viccelek, az alkoholizmus távol áll tőlem (legalábbis egyelőre). :)
De maga az ötlet hasznosnak tűnik, ámbár egy valós lista megírásával azért lesznek gondjaim, félek igen-igen rövid lesz.
No de majd csak lesz valahogy, mert hogy valahogy lenni már csak szokott.