Lánglovag

Mondta az előbb Patrick Bateman (Christian Bale) az Amerikai pszihóban. Hát jah, ő sem volt százas. Gyorsan írok, de nem mert aludni készülök, hanem mert lassan minden megiható elfogy itthon. Akkor pedig elhal a lelkesedés. A mai nap igazi katasztrófa: kezdődött azzal, hogy 2 körül lefeküdtem, aztán 1 óra hánykolódás és talán 2 óra alvás után hajnal 5-kor beültem egy kád forró vízbe. Mostanában a reggelit+vacsorát ezzel helyettesítem. Jót tesz a bőrnek és az alaknak, már ha lennék olyan hiú hogy ez érdekeljen, viszont nem segít az alakuló gyomorfekélyen, s ez egy picikét zavar. De nem túlságosan. 7-re bementem a munkahelyre, és nemkicsit elcsesztem mindent. És még csak nem is a fáradtság miatt, hanem mert nem igazán érdekelt az egész. Aztán délutánra helyrepofoztam majdnem mindent, ezzel el is telt a nap. Majd hazajöttem és szétvertem a szobát. Kivételesen ez most azt jelentette, hogy átrendeztem ezt a kis lyukat, ahol a létezésem szimulálom. Szekrénypolcokból és gémkapocsból könyvespolcokat eszkábáltam az ágyam fölé. Most már csak ki kell választanom egy depressziómhoz illő könyvet. Melyiket szeressen? Az üvegbúra? Veronika meg akar halni? Tökfilkók szövetsége?
 No de befejezem, mielőtt még holnap lesz és megint mehetek dolgozni, s mielőtt még eljön H. újabb nagy napja.