Lánglovag

Pillanatok, amiket soha el nem felejtünk. Mindannyiunk életében léteznek ilyenek, az öröm és bánat pillanatai, vagyis inkább az érzésekéi, amikor egy adott pillanatban hirtelen egyetlen cseppbe sűrűsödik a világ, amilyennek épp akkor látjuk, amilyennek épp akkor megéljük. Talán valakinek a fű illata a barátság esszenciája, mert gyerekkorában sokat játszott a mezőn a legjobb barátjával. Talán egy kecses orrnyergen megbújó néhány apró ránc a szerelem érzését juttatja eszünkbe, mert hajdanán nagyon szerettünk valakit, akinek apró boldogságredők jelentek meg az arcán, ha épp nevetett. Talán egyetlen lehullott virágszirom az elmúlást jelenti valaki számára, mert egyszer a múltban ott állt a ravatalozóban és épp búcsút készült venni valakitől, akit nagyon szeretett, de könnyein át nem látott egyebet, csak egyetlen leszakadt virágszirmot, mely ott hevert a lábai előtt.
Talán néha nem is tudjuk, hogy váratlanul miért rohan meg egy adott érzés minket, látszólag csak úgy a semmiből. Talán csak tudat alatt raktároztunk el egy csepp esszenciát abból az érzésből, nem is emlékszünk rá, hogy mikor és miért történt, aztán hirtelen felpattan bennünk ennek az elrejtett kis tégelynek a fedele és átjár bennünket ez az egyetlen érzés.
 De talán lesznek olyan érzések, melyekhez újabb és újabb illatok, hangok, színek, momentumok keverednek, s így válik mind tökéletesebbé bennünk az esszencia. Talán a szerelem is egy ilyen érzés. Talán…