Félszegen emelte a fejét az égre. Sötét volt az égbolt, de az utca fénye megcsillant a lehulló esőcseppeken, s így mégis úgy tünt, mintha épp milliónyi csillag ragyogna fölötte. Szerelmes volt az esőbe. Az arcán leguruló vízcseppek arra az időre emlékeztették, amikor még tudott sírni, amikor még az érzések majd szétfeszítették a mellkasát, s ha már túl nagy volt a vihar a lelkében, csak megnyitotta a szemén át a világba vezető csatornákat és csak sírt, könnyek formájában szülte meg a ki nem mondott szavakat.
De szerette a cseppek kopogó ritmusát is. Mintha óvatos tánclépések lennének egy megkopott, fényét vesztett táncparketten, melyen oly sok szerelmes pár lejtette már táncát az idők folyamán. De épp ennyire szerette az eső óceánízét is az ajkain. Mélyen a szárazföld belsejében különös volt éreznie a távoli élet ízét, s most megint a hajdan volt érzések jutottak az eszébe, melyek mostanra oly távol kerültek tőle.
De aztán nem gondolkodott tovább, csak átengedte magát az érzésnek, hogy mennyire szereti az esőt, s eközben lépteinek üteme halkan eggyé vált a mindent betöltő dallammal...
Eső
2008.12.18. 03:24
7 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr96829130
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nussi 2008.12.18. 20:37:50
Egy nap az Úr megállt a mennyország legszebb tava mellett. Gyönyörű szép volt az a tó, kék vize kristálytiszta, felszíne szikrázott, mint a gyémánt, igazi ékessége volt a Paradicsomnak. Az angyalok szívesen ültek a partján és gyönyörködtek benne. Az Úrnak azonban tervei voltak vele.
Lenézett földre, és látta az embereket. Látta mindennapi küzdelmeiket, szerette volna megtudni, mit éreznek. Mert látni nem látta rajtuk az öröm és a bánat valódi jeleit, ugyanis az emberek akkor még nem tudtak sírni.
Ujját a tóra szegezte, és így szólt.
- Mennyország tava, válj az emberi érzelem hírnökévé, hadd tudjam, mi is az, amit a földön a halandó emberek lelkét megindítja.
A tó erre milliónyi apró gyémántcseppre vált szét, és a földre kerülve az emberek szemében született meg újra - könnycseppként.
Hosszú idő múltán a Jóisten újra a tóhoz ment, hogy megtöltse a földről visszakerült cseppecskékkel. Miután a tó ismét megtelt, megkérdezte tőle mit látott odalenn.
A cseppecskék ezt felelték: Uram, oly sok minden voltunk mi odalenn. Voltunk elesett kisgyerek fájdalma, gyermekét elvesztett anyáé, viszontlátástól elérzékenyült kedves és barát öröme, elhagyott asszony bánata, viszonzatlan szerelemé, újszülöttet először meglátó szülő boldogsága, becsapott ember keserűsége, gyermekét házasodni látó szülő keserédes meghatottsága. Ott voltunk minden eseménynél, ami fontos az emberek életében. Megszülettünk szemükben, azért, hogy akinek szóltunk, értse az üzenetet: Fontos vagy.
A Jóisten erre gondolt egyet, és a tavat végleg visszaváltoztatta könnycseppekké, visszaküldte őket a földre, hogy örök időkön át hírnökei legyenek az igaz emberi érzelmeknek.
N.
Lenézett földre, és látta az embereket. Látta mindennapi küzdelmeiket, szerette volna megtudni, mit éreznek. Mert látni nem látta rajtuk az öröm és a bánat valódi jeleit, ugyanis az emberek akkor még nem tudtak sírni.
Ujját a tóra szegezte, és így szólt.
- Mennyország tava, válj az emberi érzelem hírnökévé, hadd tudjam, mi is az, amit a földön a halandó emberek lelkét megindítja.
A tó erre milliónyi apró gyémántcseppre vált szét, és a földre kerülve az emberek szemében született meg újra - könnycseppként.
Hosszú idő múltán a Jóisten újra a tóhoz ment, hogy megtöltse a földről visszakerült cseppecskékkel. Miután a tó ismét megtelt, megkérdezte tőle mit látott odalenn.
A cseppecskék ezt felelték: Uram, oly sok minden voltunk mi odalenn. Voltunk elesett kisgyerek fájdalma, gyermekét elvesztett anyáé, viszontlátástól elérzékenyült kedves és barát öröme, elhagyott asszony bánata, viszonzatlan szerelemé, újszülöttet először meglátó szülő boldogsága, becsapott ember keserűsége, gyermekét házasodni látó szülő keserédes meghatottsága. Ott voltunk minden eseménynél, ami fontos az emberek életében. Megszülettünk szemükben, azért, hogy akinek szóltunk, értse az üzenetet: Fontos vagy.
A Jóisten erre gondolt egyet, és a tavat végleg visszaváltoztatta könnycseppekké, visszaküldte őket a földre, hogy örök időkön át hírnökei legyenek az igaz emberi érzelmeknek.
N.
Lánglovag 2008.12.19. 01:37:55
Ez igazán szép volt, köszönöm!!!
Ui: és nem feledkeztem meg rólad, az új évre majd megújítjuk ám a blogodat, legalábbis külsőleg biztosan. ;)
Ui: és nem feledkeztem meg rólad, az új évre majd megújítjuk ám a blogodat, legalábbis külsőleg biztosan. ;)
Lánglovag 2008.12.19. 19:05:16
No de miért kellene téged meg megújítani?
Pont így vagy jó, ahogyan most... :)
Pont így vagy jó, ahogyan most... :)
Nussi 2008.12.19. 19:53:33
Mert úgy érzem, hogy most nem jó. Igazából már egy hete nem jó semmi. Nem tudom. Születésnap előtti depresszió. Talán. NEm tudom, csak azt, hogy nem jó...
N.
N.
Lánglovag 2008.12.19. 20:33:18
Hát csak egy valami van, ami nem jó: az, hogy ezt gondolod magadról... Nem is értem...
Hiszen egyre fiatalabb és fiatalabb vagy, napról-napra bölcsebb, hát mi baj lehetne ezek után?
Hiszen egyre fiatalabb és fiatalabb vagy, napról-napra bölcsebb, hát mi baj lehetne ezek után?
Nussi 2008.12.19. 21:12:58
Hogy ezt pont egy ember nem veszi észre... A nemtörődömsége... Áh, túl sok minden, sajnos.
N.
N.
És mondá