Az elmúlt napban, az elmúlt estében benne volt minden, ami engem jellemez, minden, ami én vagyok. De már meg sem próbáltam lázadni ellene.
A színtér: (elő)karácsonyi ünnepség a cégnél, mondhatni egész nap, de persze én többnyire végig dolgoztam, csak este sikerült felengedni, bár a bilincsek maradtak, csak épp másfajták kezdtek el szorítani. Estére már csak öten maradtunk bent az irodában, szép nyugodtan iszogattunk, csak Judy dolgozott még egész késő estig, de azért ő is próbált aktív tagja lenni a társaságnak. Ott volt még rajta és rajtam kívül a lakótársam, valamint Sanyi és régi barátnője, újdonsült mennyasszonya, Niki. Tehát nyugodt tempóban iddogáltunk, közben olyan vígjáték-sorozatot néztünk, amin mindenki fergetegeseket derült, és magam már csak azért nem annyira, mert sokszor láttam és épp azért választottam estére, mert tudtam: a többieknek is tetszeni fog. (1) Közben a szokásos pizzarendelés, amit persze én rendeztem (2), majd a tárgyalóban ültünk le beszélgetni kicsit. A dohányzóasztal két végén egy-egy fotel, egyikben a lakótársam, vele szemben Judy helyezkedett el kényelmesen, köztük a kanapén Sanyi és Niki nyújtózott el, míg én leültem a legközelebbi, de mégis a perifériára eső székre (3). Maradtam is végig ott. Majd mikor hazafelé indultunk: előttem Sanyi a párjával, mögöttem Judy és a lakótársam lépked, mind a négyen sapkában, csuklyával bújtak el a hideg eső elől, csak én lépkedtem közöttük fedetlen fővel, sapkám a hold, fésűm a szél. (4) Aztán persze a villamoson is leültek ők négyen, csak én álltam ott mellettük végig, s hallgattam, ahogy beszélgetnek. (5) Közben persze Sanyi bosszúsan megjegyezte, hogy milyen kár, hogy nem másolta át a saját laptopjára a már megnézett és még hátralévő epizódokat, de én persze megnyugtattam, észre sem vette ugyan, de én megtettem ezt helyette, neki, érte, szóval otthon nézhetik majd tovább Nikivel a hétvégén. (6)
Aztán elköszöntünk tőlük, hazaértünk, s most itt kesergek a blogon, mint szoktam, általában, mindig... (7)
Ui.: De legalább ma újra belekezdhetek kedvenc könyvem elolvasásába (+1).
Usual things
2008.12.20. 00:56
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr67832611
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dead-End 2008.12.24. 01:11:02
Rossz érzés társaságban magányosnak lenni. Ismerős érzés.
És mondá