Gondolkoztam, legyen-e tipikus karácsonyi bejegyzés, de ennyire még sosem voltam távol az ünnep érzésétől, mint most. Viszont a mögöttem álló néhány napról ugyanúgy nem tudok mit írni, mint ahogyan a rám váró pár naptól sem remélhetek semmit, így mégiscsak kénytelen leszek regélni mondjuk a karácsonyról, ha már az van. Illetve nekem épp pont nem az.
  Szóval hétfőn és kedden szabin voltam, ezen időt töltöttem otthon vidéken. (Ez az éves szabadság is furcsa picit, idén "csak" 15 napom ment veszendőbe, hivatalosan ennyi szabadnapom maradt még ugyanis. No de lesz ez még rosszabb, hiszen tavaly sem jártam különbül.) A kedd este már itt talált az üres albérletben.
 Egyik barátom felhívott aztán, hogy volna-e kedvem meginni vele meg az öccsével valamit, valahol, s mivel már a küszöbön toporgott a magányos karácsony, gondoltam stílusosan az orrára csapom az ajtót, s nem is készülhetnék szebben a szentestére, mint egy jófajta másnapossággal. Így aztán 23-án este nyakunkba is vettük a várost, és felrajzoltuk a város éjszakai térképét. Szimpla, Szóda, Mumus, Instant, Szilvuplé, Morrison's. Úgy kb.
 Ennek "hála" aztán tényleg csendes agonizálásban telt a szerda, szerencsére a munkahelyi ügyeletet itthonról telefonon is sikerült kézben tartani. A mesés szentestére nagyjából sikerült is összeszednem magam, de előző bekezdésben említett barát+öccs megint hívott: végeztek a nagy össznépi családi vacsorával a szülői hajlékban, s meginvitáltak magukhoz hagyományörző szentestéjükre, melyen csak olyan kivételes személyek vehetnek részt, akik marhára egyedül vannak karácsonykor, s fényévekre vannak a családtól meg a szeretettől. Mondjuk a jelenlévők közül azt hiszem egyedül én feleltem meg ennek a kitételnek maximálisan. :)
 Végülis annyiban nem is volt hagyományos az este, hogy mindösszesen 5 fő volt jelen, ami a korábbi évek létszámához képest (mondjuk én csak hallomásból ismertem ezeket az estéket eddig) jelentős visszaesés. De azért a hangulat így is kellően kikényszerítetten emelkedett volt, mindenféle tudatmódosító szereknek (például alkohol, zene, nyolcvanas évekből maradt videojáték és egyéb illóanyagoknak) köszönhetően. Hajnalban még elkezdtük nézni a Félelem és reszketés Las Vegasban-t, és úgy nagyjából dél körül kezdtünk magunkhoz térni. 
 No pár órája pedig már itthon, az üres albérletben hallgatom a csendet. Este olvasgatok majd csöppet, lehet megnézek valami unalomig játszott karácsonyi filmet a tv-ben (de lehet nem), aztán holnap "végre" irány a munkahely.
 Eric Cartman egyik karácsonyos megjegyzése cseng a fülemben, de azt most azért így nem írnám le. :)
És lehet megpróbálkozom valami emelkedettebb bejegyzéssel is még ma. De lehet, hogy nem...