Be kellene már fejeznem a plagizálást (meg az eltúlzott Quimby-mániát) és végre saját gondolatokkal előállni, csak oly' nehéz bármit is éreznem/gondolnom a szürke napok legszürkébb végén. Nyakamon a szilveszter, azt sem tudom hová bújjak majd: szobám csöndjébe vagy egy nevető álarc mögé a forgatagban. De még van pár órám megálmodni...
Quimby : Álmatlan dal
Bocs, de nincs erre altató
szól hozzám tágra nyílt szemmel
egy reggeltől betépett álommanó.
Kínálna még, de már nem kell.
Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod
komolyan ?
Aludni kéne,
de tudod, hogy nem vagyok
olyan.
És egyre csak, egyre csak szüntelen
dörömböl a picinyke motor.
Úgy érzem, mintha bennem
harcolna Menny és Pokol.
Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod
komolyan ?
Aludni kéne,
de tudod, hogy nem vagyok
olyan.
Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!
Aludni kell,
anékül meghalok.
Bárányok gurulnak halkan.
Mi újság, álmatlan ember?
Képújság illatos vajban.
Kínálna még, de már nem kell.
Hát ez is egy dolog.
Ugye, te sem gondolod
komolyan ?
Aludni kéne,
de tudod, hogy nem vagyok
olyan.
Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!
Aludni kell,
anékül meghalok.
Minden olyan, mintha
az volna ami, de mégsem.
Hogy tudsz így aludni, mikor
tudod, hogy nem alszom én sem.
Csak azért vagy itt, hogy te légy
az álmatlan párom.
Eleget néztelek, jöhetne már az álom,
úgy várom.
És mondá