Hát nem csak én tértem vissza, hanem a szürke hétköznapok is, meg az álmatlanság. Már amikor otthon voltam a hétvégén: hiába feküdtem sok-sok órán át a régi ágyamon a régi szobámban, valahogy nem nagyon tudtam aludni. De alvás helyett sikeresen feltöltődtem azzal, hogy moziba mentem egy baráttal és azzal, hogy a pöttöm keresztlányom megcsavargatta az orrom. Visszatérve Pestre csak maradt az álmatlanság, az év eleji őrültekháza a munkahelyen, szóval visszatértek a szürke hétköznapok.

Egyelőre azonban nem uralkodott még el rajtam a szellemi és fizikai tespedtség, sőt egészen jól tartom magam. Most is (mivel cseppet sem vagyok még álmos) miután megírtam ezt a pár semmitmondó sorocskát (mert a gondolatok azért nem burjánzanak bennem továbbra sem, hiányzik a táptalaj): halk zeneszó mellett olvasgatok még egy órát vagy épp kettőt, majd ahogy alakul. A mai nap talán az is kiderül, hogy dolgozom-e vajon vasárnap is egész nap, amennyiben igen, úgy kíváncsian várom, jövő hét pénteken hogyan nyilatkozom majd a fáradtsággal kapcsolatban...