Az élet egyszer úgy hozta
Hogy szerelmes lettem én.
Vágyaim a bolyhos fellegekig értek,
Nem volt olyan vétek
Mit érte el ne követtem volna.
Egyszer szerelmes voltam.
Legalábbis ezt hittem én,
Szememben féktelen tüzek égtek
S nem voltak miértek
Csak a csillagok közt bolyongtam.
A végtelen széléhez érve
Lettem korlátok rabja
Vagy az érzések voltak végesek?
Így kósza életek
Közül újat kívántam félve.
Lettem hát bátran szabad
Vagyis annak véltem azt
Hogy mentem, merre lábaim vittek
Miben mások hittek
Én nem azt fogadtam igaznak.
De lehet mindezeket
Álmodtam csak.
Álmodtam az egész létezést.
Álmodtam úgy, hogy
Előre rettegtem:
Az ébredést.
Ébredés
2009.01.12. 01:26
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr88872057
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
És mondá