Nem tudtam mi hiányzik a teljes káoszhoz, de csütörtök reggel a szervezetem átvette felettem az irányítást: kínzó gyomorgörcs, miegymás. Tegnap még ezek ellenére is bevánszorogtam délután a munkahelyre, de gyakorlatilag képtelen voltam a normális "működésre". Igen hamar összetoltam két széket és lefeküdtem, aztán némi pihenés után hazajöttem. Ma már meg sem próbálkoztam semmivel, még a lépcsőn lemenni az utcáig is lehetetlennek tűnik, mintha ez a pár méter is maga lenne a végtelen. De legalább újra gyereknek érezhettem magam: akkor volt olyan, hogy éjszakánként szinte az egész testem magzati pózba rántotta a fájdalom. Most az azóta eltelt évek valamennyi elfojtott indulata és érzelme egyszerre materializálódott bennem.
Csak azért nem vakarom kínomban a falat, mert túl erőtlen vagyok hozzá, az elmúlt két napban egy marék keksz meg némi üres tea ment csak le a torkomon, de még annak nagy része is rövid úton a wc-ben landolt. Remek hétvégének nézek elébe: hánykolódom majd az ágyamban, az üres lakásban, egyedül.
Mindenesetre már megkaptam egy magánorvos számát (még egy ember, aki majd azt mondja: változtassak az életemen, mintha én magam nem ezt akarnám), így előjegyzem majd magam egy alapos kivizsgálásra és gyomortükrözésre. Már alig várom, csak addig maradjak még életben. :)
És ha holnapig nem leszek járóképes, az esti színházjegye(i)mmel sem tudom mit csinálok...