Nehezen találom a szavakat, szinte egyáltalán nem kommunikáltam senkivel az elmúlt napokban. Mondjuk elég könnyen ment: egyedül voltam egész hétvégén. De erőm sem volt igazán a társas érintkezésekhez vagy ami talán közelebb áll az igazsághoz: kedvem volt az egyedülléthez. Így tulajdonképpen nem is bántam, hogy ismerőseim közül senki sem kapott a fölkínált színházjegyem után. Ennyire unalmas lennék vagy csak mindenki ennyire elfoglalt szombat este? Bárhogy is: elmentem egyedül és élveztem az előadás minden percét.
 Mára pedig találtam egy filmet, ami szintén rímelt a hangulatomra, a címe: The quiet Earth. Arról szól, hogy egy férfi arra ébred az ágyában, hogy minden élőlény eltűnt és egyedül maradt a földön. Nagyjából mint a Legenda vagyok, csak ez a film nem az amerikai tinédzsereknek készült. Erről árulkodik az is, hogy kb. 25 éve forgatták Új-Zélandon. Egyszer én is feldobtam egy ilyen témát a netre még vagy 10 évvel ezelőtt, hogy ki mit tenne, ha valami ilyesmire ébredne egy reggel. Leginkább persze csak humoros hozzászólások érkeztek, de akkor tulajdonképpen az is volt a cél. Ma meg már azt mondanám, hogy egy ilyen helyzetben nagyjából ugyanúgy élném a napjaimat, mint az elmúlt években. Csak nem mennék be dolgozni reggel, mint ahogyan ma kell majd tennem.
 Még mindig nehezen találom a szavakat, mintha mindegyik idegen lenne. Most nem is próbálkozom közelebb kerülni hozzájuk.