Soha nem voltam egy harsány személyiség, vagyis saját értékítéletem szerint is illően és kellően visszafogott voltam mindig, de az utóbbi hónapokban még magamhoz képest is sokkal, de sokkal visszafogottabb vagyok. Szinte már egyáltalán nem is próbálok hatással, hadd ne mondjam befolyással lenni az emberekre, s csak most látom igazán, mennyire így volt ez kifejezetten az utóbbi hetekben, hónapokban. Megszűntem a saját marketingesem lenni, nem is próbálom illúziókkal lenyűgözni az embereket. Így volt ez ma este is, midőn egyik legkedvesebb barátommal az időnket múlattuk az Instant nevezetű helyen.
De igazából mindig is azoknak a társaságára vágytam, akik képesek igen hamar az álarcok mögé látni, s mostanra már el is dobtam ezt az álarcot. De vagy ennyire színtelen az, ami mögötte található vagy csak épp úgy vakok az emberek, mint eddig, de változni nem változott semmi, ugyanúgy illannak el a hétköznapok, ahogyan én is az emberek közül. Igaz, már nem is érzem úgy, hogy olyan pótolhatatlanul hiányozna valami... Na jó, azért érzem még néha...