Lánglovag

Igazából nem is, de a csütörtöknek (és a főnökömnek) sikerült nosztalgikus hangulatba ringatnia: rég volt már olyan, hogy éjjel fél kettőre érjek haza a munkából, s reggel még mehetek is be a szokásosnál korábban, hogy végezzek a feladataimmal (vagy a főnökömmel, esetleg magammal). Szóval kialudni nem fogom magam (ma sem). Aztán este utazás haza, otthon is vár egy-két szívességtétel: halálosan fáradtan fogok nekifutni a jövő hétnek is, kicsi szépséghiba, hogy a mostani is így indult, bár ezért én vagyok a felelős, no meg Gergő barátom (vasárnapi italozgatás...).
Azt végképp nem értem, miért vagyok mégis egész jó hangulatban, hiszen semmi sem változott az utóbbi hetekben, hónapokban, legfeljebb csak a magányom lett jobban körülhatárolt. Nagyobb, szilárdabb. De talán kaptam valahonnan, valakitől némi aurabeöntést az elmúlt napokban, amit én magam észre sem vettem.
Nobody knows.