Az előzetes tervek szerint most épp Major-koncerten lennék, de úgy alakult, hogy mégsem. Tegnap este, miután végeztem a munkával, valahogy rám tört a "haza is mennék meg nem is" hangulat, s mivel G. barátomat otthonában a "maradna is otthon meg nem is" látszatkételyek gyötörték, hát gondoltuk beülünk valahová. Így aztán pár napon belül másodszor is a Giero nevű hely vendégseregét szaporítottam, ez az a hely ahol zsebkendőnyi területen sok érdekes ember megfordul. És most nem magamra céloztam.
G. is elmesélt egy érdekes történetet, egy emléket az életéből, egyetlen napról, amikor egyszer valóban szerelmes volt, ha létezik olyan, hogy valódi szerelem. Igazi filmbe illő, romantikus történet, talán neki kellene inkább blogot írnia, ahol elmesélhetné életének ehhez hasonló pillanatait, bár ő azt hiszem nem az a "blogíró" típus.
Végül aztán a Gödörben kötöttünk ki, ami azért elég ironikus, hiszen épp valahogy gödörben érzem én is magam. Sok szót nem is érdemel amúgy az este, arra jó volt, hogy ráébresszen: egy hasonló szombat este már túl sok lenne az én koromban.
2
2009.03.08. 00:54
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr40988507
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
És mondá