Ma munka után cipőt venni indultam, mert gyakorlatilag leharcoltam valamennyi normális utcai cipőm, az egyiknek a talpa, a másiknak a bőr felsőrésze kopott már el/meg. Persze ez sem egyik napról a másikra történt, szóval a vásárlás már régen aktuális volt, de nem szeretek vásárolni, így húztam, halasztottam, ameddig csak lehetett. De ma már muszáj voltam elmenni.
 A munkából "természetesen" később jöttem el, így nem sokkal zárás előtt érkeztem meg a boltba, de nem is bántam, így legalább még ha akartam se tudtam volna sokat tépelődni. Az első pár cipőt a boltba belépve azonnal ki is választottam: márkája pontosan,  színe/stílusa is hajszálra ugyanolyan, mint az egyik elhasznált régi cipőmé, és még le is volt árazva: nagyszerű, gondoltam, ezt sikerült fél perc alatt letudni. Aztán választani akartam egy sötétebb, visszafogottabb, de mégis szimpla utcai cipőt is, amit fölvehetek akár egy farmerhez, akár egy sötét vászonnadrághoz. Átnéztem az egész kínálatot, de amik tetszettek volna, azokból pont nem volt a méretemben. Sürgetőleg bemondták a boltban, hogy hamarosan zárni szeretnének, szóval a kedves vevők igyekezzenek a kasszához fáradni (s hadd mehessen már végre mindenki haza). Ez ellen nekem sem volt semmi kifogásom, épp ezt szerettem volna én is.
 Mivel nem találtam az elképzelésemnek és méretben is megfelelőt, így nem tépelődtem hát sokáig, lekaptam egy olyan párat, ami szintén tetszett, még ha színben nem is találtam elég sötétnek, egy gyors próba után a kosaramban lévő dobozok száma kettőre nőtt, majd irány a kassza. Majd mint aki jól végezte dolgát, hazafelé indultam. Aztán itthon kibontom a dobozokat és egymás mellé állítom a cipőket, s a második pár nemhogy egy árnyalattal sötétebb lett volna az elsőnél, hanem pontosan ugyanolyan. S bár másik márka, de még stílusában is szinte a testvére az elsőként kiválasztottnak. Hát igen, nem hiába tetszett ez is, nem véletlen emeltem le a polcról, szóval most van két pár majdnem teljesen egyforma cipőm, ha minden nap váltogatom őket, akkor sem tűnne fel senkinek. Sőt ha az egyik lábamra az egyik, másikra a másik félpárat venném, még talán az sem (még talán nekem sem:).
 Lehet idővel veszek majd egy harmadik párat, de akkor már úgy megyek a boltba, hogy a most vásároltak közül valamelyik (mindegy melyik:) a lábamon lesz, így azt hiszem sikerülni fog a megfelelő árnyalat kiválasztása. S még a végén megszeretem a vásárlást is...
 No azt azért talán mégsem...