Szóval itthon töltöttem a keddi napot is, épp csak reggel ugrottam le a patikába meg a boltba, máskülönben nem találkoztam senkivel. A lázam már majdnem teljesen lement, a köhögésbe is annyira belefáradtam, hogy már nincs hozzá erőm, szóval alig köhögök, a betegség egyetlen megmaradt árulkodó jele a hangom, ami olyan, mintha egy kút mélyéről jönne. Nagyjából épp annyira tűnik távolról jövőnek, mint amennyire távolinak érzem most a világot magamtól. Mindenesetre holnap megpróbálkozom a munkával, visszatérek az emberek közé, s talán - ennek a változó távolságnak is köszönhetően - végre egy picit jobban fogom érteni őket. Még egy utolsó neocitran lefekvés előtt, aztán kezdődhet egy új nap, s talán egy új élet is egyben.
Day 2
2009.03.24. 23:52
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr111023798
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
És mondá