Lánglovag

 Nem írtam pár napja: még annyira sem volt témám, mint korábban. Hiszen egész héten végig otthon voltam egy zsebkendőhalom alatt.
 De ma már újra kiléptem a nagyvilágba, újra emberek közé merészkedtem. Igaz nem tudom jobb e nekem közöttük, mint egyedül, vagy hogy rátalálhatok-e közöttük önmagamra. Vagy hogy egyáltalán közöttük találhatok-e önmagamra. Ha találhatok egyáltalán. S utána vajon hol érezném jobban magam? A sűrű emberforgatagban vagy magányba zárkózva?
 Mindenesetre nem sok minden változott az elmúlt héten, bár a politikai élet teljesen felpezsdült/elposványosodott, s ez elméletben óhatatlanul is kihatna a tágabb munkahelyem hangulatára, de ez valahogy számomra nem tűnt föl. Inkább csak az emberi momentumok mutatkoztak, azaz hogy konkrétan szinte mindenki küzd valamilyen átmeneti kórsággal, ki ilyennel, ki olyannal, vagy csak a tavaszi fáradtság jelei mutatkoznának az embereken? Nem tudom.
Mindenesetre az aluljáróban új bestsellerek plakátjait láttam kiragasztva, amiket persze soha nem fogok olvasni (a plakátokat igen, a könyveket nem), az idő kellemes volt, most várom hogy leteljen a munkaidőm, aztán pedig?
 Nem tudom mi lesz.