Lánglovag

 Ma G. barátom jelentkezett a (már-már megszokott) vasárnapi hangulatával, és este felhívott, hogy mi lenne, ha beülnénk valahová... A gyengécske vasárnap esti terveimet (vacsora -> kerékpározás -> meccsnézés -> filmnézés) sutba dobtam hát, s ebből lett egy vacsora -> kerékpározás -> meccsnézés -> filmnézés -> sörözés, a végén egy gyrossal lezárva az Oktogonon, persze ma is sikerült nekem fizetnem szinte mindent, de ezt már akkor tudtam, amikor fölvettem a telefont...
 De a bringázás jól sikerült (ma már csak féloldali szívinfarktust kaptam a Gellértnek föl, s mivel az alsó rakpart is le volt zárva (legalábbis az autók számára), így a szétvert kerékpárút helyett sikerült ma ott sebesen gurulnom), valamint a Szimplában és Fészekben is jót beszélgettünk, így végül is kellemesen telt az este. Igaz nekem elég kevés kell hozzá, hogy így teljen, de hogy igazán és mélyen boldog legyen, az jóideje már elképzelhetetlen számomra...