Péntek estére sikerült teljesen kifáradnom úgy, hogy semmi említésre méltó nem történt egész héten. Tegnap sikerült majdnem éjfélkor eljönni a munkahelyről, bele is futottunk aztán B. kollégámmal egy vidám és népes lánybúcsúztatatót tartó hölgytársaságba, akik épp két szórakozóhely között voltak időben és térben. De számomra már az a néhány percnyi ismeretség is megterhelő volt, amíg közösen az éjszakai buszra várakoztunk a Nagyvárad térnél. Mostanra eljutottam már oda, hogy olyan régóta vagyok egyedül, hogy másként el sem tudnám képzelni már az életem...
 Aztán reggel munka előtt korábban keltem, hogy még kimossak egy adag ruhát, ami valahogy még mostanra sem száradt meg igazán, a mosógép igen-igen szeszélyes az utóbbi időben. Hol a mosóport hagyja az adagolóban, hol az öblítőt. Most persze mindkettőt annak rendje és módja szerint használta, de úgy tűnik a centrifugázás nem sikerült valami tökéletesen. De voltam olyan fáradt, hogy ez reggel föl sem tűnt. Este 7-ig aztán munkahelyen gyötörtem magam tovább, majd jött a vásárlás, s most következhetne a pakolás a hétvégére, meg aludni is kellene pár órát. Aztán kora reggel irány a déli pályaudvar, majd Siófok, s mindezek után még egy 10-12 órás fenéktörő kerékpározás is vár rám. Ha minden jól megy, holnap ilyenkor aztán újra Siófokon leszünk. De az imént már attól is elfáradtam, hogy 2 emeletet följöttem a lépcsőn.
 No de lesz, ahogy lesz....