Lánglovag

* Már elmúlt éjfél, amikor ásítozva kikászálódtam a fotelből, de ahelyett hogy az ágyamba huppantam volna, inkább a kerékpáromra pattantam. A gangon zajlott az élet, a szemközti lakóknál népes társaság mulatozott, néhányan közülük épp kint dohányoztak a lakás előtt, s én örültem hogy szép lassan a hátam mögött hagyhatom őket, s nem kell a szobám magányában a paplant fejemre húzva küzdeni az ablak résein beszivárogni próbáló jókedv ellen. De valójában nem is őket akartam hátrahagyni, hanem azt a hazugságot, amivel magamat győzködöm minden pillanatban, hogy nem is fáj itt bent semmi...
 De még ez sem igaz, valójában csak azt az illúziót szerettem volna megtalálni, ami legalább néhány pillanatig képes elhitetni velem, hogy de tényleg nem is fáj. Reméltem Budapestre lepillantva képes leszek saját kicsinységemet, s így vele(m) együtt ennek a lüktető sajgásnak is jelentéktelen apróságát meglátni, de a Gellért-hegy tetején hömpölygő zajos embertömeg fényévekre elüldözött minden általam megtalálni remélt illúziót. Nem is időztem hát a város felett sokáig, reméltem a Duna hullámzása majd elcsendesíti kételyeim. A budai oldalon (is) zárva volt a rakpart a medréből kilépő folyó miatt, de néhányan, köztük én is azért lemerészkedtünk. Kicsit ijesztő volt az a hatalmas hömpölygő víztömeg, mely néhol csak egyetlen vékonyka ösvényt hagyott meg a két sávból, míg a többit önzőn ellepte. A Parlamenttel szemközt pedig néhány tucat méteren teljesen kisajátította magának a rakpartot. Haboztam néhány pillanatig, aztán egyszerűen beletekertem a Dunába... A pesti oldalon aztán még mohóbb volt a víz, ott sok helyütt messzire űzött megszokott utamtól, még a Lánchíd lábánál lévő padomat sem tudtam megközelíteni, ahol pedig régebben sok nyugodt percet töltöttem el éjjel éjjel után, miközben a legkevésbé sem vártam a reggelt. Így hát kénytelen voltam hamarabb hazagurulni, de legalább a ház elcsendesedett, mire visszaértem.
 Meg egy kicsit talán könnyebb is most becsapnom magam azzal, hogy nem is fáj (olyan nagyon)...

* Ez a fotó talán vasárnap este készülhetett, de szombat éjjel fél kettő körül is volt pont ugyanitt két fotós, épp amikor én is arra tekertem. Egy pillanatra meg is álltam fönt a korlát mellett, hogy nézzem ahogyan a beállításon dolgoznak.