Napról-napra könnyebb nem megtenni dolgokat azért, mert egyedül valahogy nem lenne az igazi, lett légyen az egy koncert vagy bármi egyéb. Viszont azon dolgok listája nem igazán bővül, amiket egyedül tudok megtenni, s örömömet lelhetem benne. Nagyjából annyi csak, hogy az éjszaka közepén bármikor felkerekedhetek és kiszellőztethetem a fejem, ha ahhoz támad kedvem. Bezárom magam mögött a sötét lakást, s addig üldögélhetek a Citadellánál vagy a Duna-parton, amíg csak kedvem tartja, nincs hová és merre sietnem. Talán idővel egyéb dolgok is kerülnek majd fel arra a listára, (végre?) berendezkedem majd ebben az egyedüllétben és otthonosan élhetek majd benne...
Quimby : Don Quijote ébredése
Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
egy kerthelyiség félreeső részén.
Eldugult piszoárban vitorlázok
sapkám a hold, fésűm a szél.
Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok
fojtogató bűntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!
Annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?
Sorra tűnnek el mellőlem a srácok
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt.
Annyi minden szarral kell még megküzdenem
ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem
"Nincsen veszély" - mondják -
csak képzelem.
Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver
és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:
A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,
a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.
Annyi minden szarral kell még megküzdenem
egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?
És mondá