Gondoltam a mai éjjelnél keresve sem találhatok jobb időpontot arra, hogy még jobban gyötörjem magam egy kicsit, mert miért is ne...
Majdnem egy napja lehetett, hogy aludtam 3 órát, majd reggel megnéztem egy lakást nem túl nagy hittel, pedig egész tetszetős volt egyébként, aztán délután irány a munkahely, délután 5-kor egy gyors reggeli, majd este 11 után nem sokkal haza is érkeztem, test és lélek hullafáradtan, kéz a kézben. Szép csendesen megvártam a fotelomban, ahogy teljesen magamba zuhanok, ehhez röpke 2 órára volt szükségem, majd amikor már mozdulni sem bírtam, úgy véltem épp itt az ideje, hogy felküzdjem magam ma éjjel is a Gellértre, pedig munkából hazafelé a lépcsőn is alig bírtam feljönni. Mondanom sem kell ma éjjel teljesítettem eleddig a leghamarabb a jól megszokott 23 km-emet, már ami az aktív tekerést illeti, mert máskülönben olyan sokat üldögéltem a padjaimon a Citadellánál és a Lánchídnál, mintha a reggel soha nem jönne el...
Pedig közeleg, de én hullafáradtan kitérek előle...
Quimby : Hullabár
Hullabárban vérszegény
Hulla fáradtan letér
A térképről egy sörkorcsolyán
Csúszva
Éjféltől kínpadra lép
A TV-ből egy szellemkép
Hátradől a képernyőn
Kinyúlva
Lehettél volna emberszabású
Húshagyó keddet is csontig faló
De lettél inkább bíbor varázsú
Boszorkánykonyhán csontlevesben
Haló szövet
Hullasápadt földi lény
Kripta-garzonjában él
Léthatáron egyensúlyát
Nyomja
Hogyha lenne véredény
Véradóban vérszegény
Életében hulla jó vicc
Volna...
És mondá