Akkor már lehet gratulálni az új lakáshoz?
Most írhatnán milyen jó érzés egy-egy új dolog beszerzése az új lakásba, még a legapróbb dolgoké is, de talán úgy az igazi, ha az ilyen előrebocsátott jóslatok nélkül te tapasztalod ezt meg. És szó sincs róla hogy vigasztalni akarnálak, de rendezhetsz egy jó kis lakásvataó bulit. Garantálhatom, hogy a vendégek távozása után jobban magadénak fogod érezni a lakást. Nem tudom miért van így, de így van. Olyan mintha a barátok belaknák helyetted. Szóval Gratula az új lakáshoz!! És kívánom hogy újra felfedezd az álmok világát is az új otthonodban!!!

@Vanitas: köszönöm.
Egyelőre még nagyon távolinak tűnik mindaz, amiről írtál, de remélem úgy lesz, ahogyan mondtad...

Lehet, hogy nem álomlakás, de gondolj arra, hogy MÉG nem álomlakás- Neked kell azzá tenni. Festékkel, tapétával, bútorokkal, mütyűrökkel. Aztán jöhet a lakásavató- barátok, ismerősök, kollégák, szomszédok, járókelők, mindenki.

Tedd álomlakássá- minden rajtad áll!

N.

Ui.: Szólj, ha segítség kell ; )

@Nussi: aranyos vagy, szólni fogok mindenképp, a jó társaságnak mindig lesz helye nálam :)

Én ha új helyre költözök, akkor aludni se tudok napokig, mert nem vagyok képes kivárni hogy reggel legyen és akkor pakoljam ki a dolgaim, mindennek akarok egy klassz helyet és ki akarom kutatni az új hely adta lehetőségeket. Én szeretek költözni még ha néha gyomorszorító okai is voltak, mint egyel ezelőtt.
Nálam az első szál cigi az erkélyen/loggián/függőfolyóson/jobbhíjánablakból kilógva az a rítus, amivel magamévá teszem először a helyet. Csak nézek kifelé és beiszom a látványt.
Álomlakás nincs, az hogy hogy érzed magad, egy ponton túl már nem a lakásodon vagy bármi máson múlik. különben is...még mindig irigyelem nagyon a Gellért hegyi sétáidat de veszettül, úgyhogy csak ne mondogassál ilyet hogy nem álomlakás meg enytempenytem! :)

@Loris: Jó, nem mondogatok többé ilyeneket.
Vagy talán mégis, rögtön a következő bejegyzésben. :P