A végzetem tán messze még, de már hívogat a messzeség. Csak menni emelt fővel, soha nem nézni hátra, a sors szemébe nevetni bátran. Lépni egyet, majd újra egyet, mindegyik egy újabb kezdet. Túl erdőkön, dombokon, mindig előttem az otthonom. Arcom füröszteném út porában,…
És mondá