Most csak röviden, mert biza' elég fáradt vagyok. Sikerült túlélni a balatoni túrát és a szóhasználat nem véletlen, mert igazi kínszenvedés volt... Most itthon nyalogatom a sebeimet. A póló és a bringás kesztyű miatt érdekes mintázatban égett a karom fedetlen része nem túl divatos rákvörösre. Gyakorlatilag egész úton összeszorított fogakkal tekertem, a fájós térdemnek nem tett jót a 11 órás tekerés, úgy 40.000-szer nyilallt bele a fájdalom, ugyanis kb. ennyi pedálfordulatba került letekerni azt a 206 km-t. (18+) A fenekembe pedig belepréselődött a vadi új, kényelmetlen, ámde roppant drága kerékpárnyergem formája, így leginkább a hátamon tudok most csak ülni.
 Amikor ma beszéltem a családommal, a nővérem azt mondta, hogy az álmodta az éjjel, valami borzasztó dolog történt velem. Ez azért érdekes, mert az otthoniaknak nem is említettem korábban, hogy milyen túrára készülök, sőt még most is csak annyit mondtam a telefonba, hogy egy napra leugrottunk Siófokra pihenni és hogy jól vagyok, csak hogy ne aggódjanak. Pedig életemben nem voltam még annyira elgyötört és kimerült, mint szombat este 10-kor, amikor a korom sötétben megérkeztünk a hotelbe, ahol a szállásunk volt. És még csak kipihenni sem sikerült magam, a fájdalom csak flipperezett egyik testrészemből a másikba. Talán az évek teszik...