Most csak röviden, mert biza' elég fáradt vagyok. Sikerült túlélni a balatoni túrát és a szóhasználat nem véletlen, mert igazi kínszenvedés volt... Most itthon nyalogatom a sebeimet. A póló és a bringás kesztyű miatt érdekes mintázatban égett a karom fedetlen része nem túl divatos rákvörösre. Gyakorlatilag egész úton összeszorított fogakkal tekertem, a fájós térdemnek nem tett jót a 11 órás tekerés, úgy 40.000-szer nyilallt bele a fájdalom, ugyanis kb. ennyi pedálfordulatba került letekerni azt a 206 km-t. (18+) A fenekembe pedig belepréselődött a vadi új, kényelmetlen, ámde roppant drága kerékpárnyergem formája, így leginkább a hátamon tudok most csak ülni.
Amikor ma beszéltem a családommal, a nővérem azt mondta, hogy az álmodta az éjjel, valami borzasztó dolog történt velem. Ez azért érdekes, mert az otthoniaknak nem is említettem korábban, hogy milyen túrára készülök, sőt még most is csak annyit mondtam a telefonba, hogy egy napra leugrottunk Siófokra pihenni és hogy jól vagyok, csak hogy ne aggódjanak. Pedig életemben nem voltam még annyira elgyötört és kimerült, mint szombat este 10-kor, amikor a korom sötétben megérkeztünk a hotelbe, ahol a szállásunk volt. És még csak kipihenni sem sikerült magam, a fájdalom csak flipperezett egyik testrészemből a másikba. Talán az évek teszik...
Nem vagyok már húsz éves...
2009.05.18. 01:03
5 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://langlovag.blog.hu/api/trackback/id/tr371127842
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bősz boszi · http://boszboszi.blog.hu 2009.05.18. 22:27:21
ó.... jobbulást az összes fájós testrészednek...
azért remélem volt valami jó is, tudod, ami miatt végül is elmentél és letekerted azt a 206 km-t.... :-)
azért remélem volt valami jó is, tudod, ami miatt végül is elmentél és letekerted azt a 206 km-t.... :-)
Lánglovag 2009.05.18. 23:58:29
@bősz boszi: köszönöm, javulgatok, mint a gazdasági helyzet. :)
A túra tipikus lánglovagos lett: a Balaton szépségét észrevevős, a főszezon előtti nyugalmat élvezős, ismerős helyeket újra felfedezős, mások vágyainak kitaposott ösvényén kicsit unottan lépkedős (a barátom régi nagy célkitűzése volt ugyanis ez a túra), neki(k) segítős, csakezért(is) végigszenvedős.
A túra tipikus lánglovagos lett: a Balaton szépségét észrevevős, a főszezon előtti nyugalmat élvezős, ismerős helyeket újra felfedezős, mások vágyainak kitaposott ösvényén kicsit unottan lépkedős (a barátom régi nagy célkitűzése volt ugyanis ez a túra), neki(k) segítős, csakezért(is) végigszenvedős.
bősz boszi · http://boszboszi.blog.hu 2009.05.20. 01:00:29
:-)
azért remélem annál jobban javulsz. bár most asszem magamra is ugyanezt mondhatnám, én is csak úgy szárnyalok, mint a gazdasági helyzet....:-(
azért remélem rátalálsz a saját vágyaid (még kitaposatlan) ösvényére is....
azért remélem annál jobban javulsz. bár most asszem magamra is ugyanezt mondhatnám, én is csak úgy szárnyalok, mint a gazdasági helyzet....:-(
azért remélem rátalálsz a saját vágyaid (még kitaposatlan) ösvényére is....
Vanitas 2009.05.21. 22:16:29
Remélem sikerült kipihenned a túrát, a leégésed pedig biztosan barnára váltott már!! Szóval Don't worry!! Az anyukám mindig azt mondta mikor nem mentek jól a dolgok, hogy olyan még nem volt, hogy sehogy ne legyen. (No mondjuk a nevelési elvei számomra elég vitathatóak, de azért idővel mindig jobbra fordul minden. Ilyen a dolgok természete.)
Lánglovag 2009.05.22. 10:18:00
Köszönöm, köszönöm! :)
A forintárfolyammal együtt ingadozik még a hangulatom (s ezennel búcsút is mondok a gazdasági párhuzamoknak, hiszen a napi események eddig sem nagyon szivároghattak be ide).
A fizikai fáradtságon hamar túltettem magam (egyedül a leégésem maradt hírmondónak), de szellemileg most még egy efféle válasz megírása is majdhogynem meghaladja a képességeimet.
Néha én is felemlegetem ezt a szófordulatot, de pont ez az a hét az, amikor valahogy úgy érzem: most épp "sehogy sincs semmi"...
A forintárfolyammal együtt ingadozik még a hangulatom (s ezennel búcsút is mondok a gazdasági párhuzamoknak, hiszen a napi események eddig sem nagyon szivároghattak be ide).
A fizikai fáradtságon hamar túltettem magam (egyedül a leégésem maradt hírmondónak), de szellemileg most még egy efféle válasz megírása is majdhogynem meghaladja a képességeimet.
Néha én is felemlegetem ezt a szófordulatot, de pont ez az a hét az, amikor valahogy úgy érzem: most épp "sehogy sincs semmi"...
És mondá