Lánglovag

 Amikor péntek este 9-kor magányosan hazafelé tartottam a munkából (már ha igazán otthonnak nevezhetném azt a helyet, ahol most élek), az első és második emelet között a sötét lépcsőfordulóban (sosem kapcsolom föl a lámpákat, szeretek az éjszakai égbolt halovány…

Megadom a módját. Megadom magam. Stílusosan péntek éjjel pihenek le a legkorábban a hét valamennyi napja közül. Remélem ma éjjel már nem fogok dolgozni álmomban. Kellene némi erőt gyűjtenem a hétvégére. Kellene takarítanom, rendet raknom, vásárolni pár dolgot, már az idejét…

Alszom végre majd 7 órát, és végre álmodom is valamit. De mit? Természetesen azt, hogy dolgozom a munkahelyemen. Jellemző...

Csöppet másnapos vagyok és nem picit fáradt, és ráadásul este 11-ig dolgozom ma, holnap meg jöhetek majd 9-re. No de talán a hétvégén sikerül majd kipihennem magam. Semmi program, maradok Pesten.Mesélni való nem sok akad sem a tegnapi napról, sem a mairól. Este elmentünk iszogatni…

Hát eltelt egy újabb nap, amiről nincs, nem lesz egyetlen emlékem sem. Vajon hány napom lesz még ilyen eltékozolt, s vajon hány napom lesz még összesen? Száz? Ezer? Tízezer? Bárhogy is, egészen aprócska szelete ez csak az időnek. Hol van ez az örökkévalóságtól? Nagyon távol...…

 A hétfő hipp-hopp elillant, mint az égő cigaretta csipkefüstje, elég volt csak 12 órát a munkahelyen tölteni hozzá. Nincs is miről regélnem most. Hívat a főnök, mi van veled? Semmi csak a szívem beteg, illetve mintha nem is lenne... Le is pihenek gyorsan ezzel a szívtájéki…

 Mit szeretnék a legjobban ettől az élettől? Most mondhatnám gyorsan azt, hogy "szeretni is és szeretve lenni" jó (a legjobb) volna. De inkább felteszem újra a kérdést. Mit szeretnék a legjobban ettől az élettől? Ha a legmélyebben magamba nézek, az őszinte válasz…