Lánglovag

A pillanatnak élni, semmitől sem félni...

 Ma még a szokásosnál is semmitmondóbb leszek... Talán mert teljesen elfáradtam a hét végére, talán mert ma (tegnap) (is) 14 órát vett el a napomból a munka, vagy csak azért mert szürke vagyok, mint egy kisegér.  Tehát: én, én, én… Régebben mennyit küzdöttem…

Az előbbi szösszenetről eszembe jutott egy jelenet, amit mindjárt felidézek, de bevezető gyanánt kalandozom még egy picit. Szóval úgy tűnik ténylegesen beköszöntött a nyár, s vele együtt a fesztiválok ideje is eljött. Nem tudom melyik volt az első, amelyiken…

 Bár ez a néhány bejegyzés épp az ellenkezőjéről tanúskodik, de régebben volt idő amikor csak arra gondoltam: milyen is lenne végül nyomtalanul eltűnni a világból. Annyira törjük magunkat azért, hogy maradjon valami utánunk, néhány papírra vetett szó, egy…

 Eddig valahogy nem volt meg itt az a megszokott blog-jelleg, a hétköznapokról sosem beszéltem igazán, mindig csak girhes metaforákkal igyekeztem közelebb kerülni valamihez, amihez eddig még nem sikerült. Talán itt az ideje stratégiát váltani. Szóval ma (azaz…

 A nap végén hirtelenjében fanyar mosoly kíséretében tudatosult bennem, milyen bolondmód is viselkedtem az elmúlt időkben. Egy illékony délibáb után szaladtam, mintha nem is önmagam lettem volna. Mintha egyik pillanatról a másikra elfeledtem volna azt a 28 évet, ami mögöttem…